"A festmény a folytonosságot és a pillanatba sűrített örökkévalóságot helyezi a középpontba. A képen a geometriai absztrakció eszköztárával teszek kísérletet a megfoghatatlan idő és a szubjektív tapasztalás rögzítésére. A perspektívák tengelyén nem csupán egy vizuális játékot láthatunk a térrel, hanem egy filozofikus meditációt az emberi létezés irányairól.

A kompozíciót egy mindent áthidaló, lendületes szalag szervezi egységbe, mely által az összekötött elemek egyetlen rendszert alkotnak. A kép mélyére, a homályba vesző távlatok felé mutatva idézi meg a múlt rétegeit és az emlékezet súlytalan töredékeit. Ezzel szemben a szemlélő felé dinamikusan törekvő, éles kontúrokkal megrajzolt testek a jövő ambícióit, a még kiaknázatlan lehetőségek feszültségét hordozzák. Ez a két irány azonban nem válik el egymástól a hurok önmagába tér vissza, hirdetve, hogy minden jövő a múltból táplálkozik.

A mű központi kérdése az egyensúly keresése. A hideg kék háttér és a vibráló, meleg tónusú geometriai formák kontrasztjában úgymond megáll az időt. A festmény a jelenben rögzült pillanat, ahol a múlt tapasztalata és a jövő vágyai egyetlen törékeny, mégis szilárd egyensúlyi pontban találkoznak.

A néző a „tengelyen” állva kényszerül saját nézőpontjának meghatározására. A rendszert alkotó kockák és a szalag folytonossága arra emlékeztet minket, hogy a sorsunk alakulása a nézőpontunk megválasztásával kezdődik. Arra hívja a nézőt, hogy ismerje fel a múlt, jelen és jövő nem különálló egységek, hanem egyazon szerkezet elválaszthatatlan részei, melyek között az egyensúlyt a tudatos megfigyelés teremti meg." - Bors Györgyi